MENÜ

                                               

Ne azt figyeled, hogy mit csinálsz, hanem azt figyeled, hogy hogyan csinálod… és tudatosan változtatsz, ha rajtakapod magad, hogy még nem ÚGY csinálod, ahogy kellene – vagyis, javítasz a hogyan-on!

                                                

Naponta legalább egyszer meditálnod kell !

Ahhoz, hogy spirituális életet élj, naponta legalább egyszer meditálnod kell. Legjobb korán reggel meditálni, amikor a légkör még nyugodt és békés. A meditálásnál fontos, hogy a gerincünk egyenes, a testünk pedig laza legyen. Ha meditál, akkor belső lénye spontán módon fogja kényelmes helyzetbe hozni a testét, és aztán Öntől függ, hogy ezt a helyzetet megtartja-e.

 

Egyes keresők szeretnek fekve meditálni, de ez nem tanácsos. Könnyen az álom világába tévedhetsz, vagy egyfajta belső szendergésbe. Ugyanakkor a helyes meditációhoz nem szükséges a lótusz helyzet, amely egy haladó jógapozíció. Sokan nagyon jól meditálnak széken ülve.

Segít, ha füstölőt és gyertyát gyújtasz, és virágot helyezel magad elé. A külső virág emlékeztet a szívedben növekvő virágra. Ha beszívod a füstölő illatát, inspirációt és tisztaságot nyersz, amely hozzáadódik belső kincsedhez. Amikor a külső lángot látod, azonnal érzed belső lángodat, amint magasra, magasabbra, a legmagasabbra kúszik fel.

A meditációban nagyon fontos a helyes légzés. Próbálj olyan lassan és csendesen belélegezni, ahogy csak lehet, úgy, hogy ha valaki egy vékony cérnaszálat helyezne az orrod elé, az meg sem rezzenne. És próbálj még ennél is lassabban kilélegezni. Ha lehet, kilégzésed vége és belégzésed kezdete között hagyj rövid szünetet. Ha tudod, tartsd vissza a lélegzeted néhány másodpercig. De ha ez nehéz, akkor ne tedd.

Soha ne tégy semmit, ami árthat a szervezetednek, vagy a légzőszerveidnek. Minden belégzésnél próbáld azt érezni, hogy végtelen békét hozol a testedbe. Kilégzésnél próbáld azt érezni, hogy magadból és magad körül elűzöd a nyugtalanságot.

Miután ezt a gyakorlatot elvégezted néhányszor, próbáld azt érezni, hogy erőt lélegzel be az univerzumból. Kilégzésnél érezd azt, hogy minden félelem elhagyja a testedet. Miután ezt is végigcsináltad néhányszor, próbáld azt érezni, hogy végtelen örömöt lélegzel be, és kilélegzed a szomorúságot, a szenvedést és a csüggedést.

Van még valami, amit megpróbálhatsz. Érezd, hogy nem levegőt, hanem kozmikus energiát lélegzel be. Érezd, hogy egyetlen hely sincs a testedben, amely ne töltődne fel kozmikus energiával. Árad benned, mint egy folyó, átmossa és megtisztítja egész lényedet. Azután, mikor elkezded kifújni a levegőt, érezd, hogy kilélegzel magadból minden benned felgyűlt szemetet, – minden istentelen gondolatodat, sötét elképzelésedet és tisztátalan cselekedetedet.

A meditáció nem azt jelenti, hogy öt-tíz percet nyugodtan ülünk. A meditáció bizonyos erőfeszítést követel. Az értelem nyugodttá és csendessé kell, váljék. Ugyanakkor éber is kell, legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és csendes, akkor egész lényünk egy üres edénnyé, hordóvá válik, s belső lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget tud hívni, hogy folyjék bele ebbe az edénybe, és töltse meg azt. Ez a meditáció.

                                           

1.Az első felismerés: A sorsszerűség felismerése és a kritikus tömeg
Az ember felismeri, hogy az élete tele van misztikus történésekkel, egybeesésekkel, nem véletlen „véletlenekkel”, szinkronicitásokkal, és ezeken alapuló emberi találkozásokkal, melyek sorsszerűek. Mintha egy láthatatlan rendező rendezné az eseményeket és a találkozásokat az életünkben.

Ezzel kezdetét veszi egy új, spirituális ébredés az emberiségben, melyet egy kritikus tömeg gerjeszt. –Ők azok az emberek, akik az életüket egy spirituális kibontakozásnak, fejlődésnek tapasztalják, egy olyan utazásnak, amelyet misztikus egybeesések vezérelnek.

2.A második felismerés: az univerzum természetének felismerése, é a megnyúlt jelen
Ahogy egyre többen felébredünk erre a misztikus valóságra, egy teljesen új világnézetet alakítunk ki – a világot mint energiamezőt, és mint szent létező kezdjük kezelni. Felfedezzük az élet igazi célját ezen a bolygón, és a világ és az univerzum valódi természetét. Ezzel a világnézettel cseréljük fel azt a közel 500 éves világnézetet, amely kizárólag a túlélésre és a technológiailag biztosított kényelemre épített.

3.A harmadik felismerés: az energialátás kifejlődik
Elkezdjük fizikailag látni és megérteni az isteni energiát, energiamezőt magunk körül, s felfedezzük, hogy körülöttünk minden anyagi dolog innen ered, és ebből áll. Meglátjuk, hogy nem egy anyagi univerzumban élünk, hanem a dinamikus energia világában. Érzékelni tudjuk ezt az energiamezőt, pl. látjuk az aurát, s annak eseményeit, vagy intuitíven érezzük mindezt.

4. A negyedik felismerés: harc a hatalomért, hogy energiát szerezzünk 
Az energiát látva felismerjük, hogy ez emberek elvágják magukat ettől a spirituális forrásuktól, az energiától. Az ember ettől gyengének érzi magát és sose érzi magát igazán biztonságban. Ezt a bizonytalanságot és energiahiányt másokból próbálja pótolni: elkezdi a másik embert dominálni, így szerezve energiát. Ez a küzdelem a dominanciáért az oka minden emberi konfliktusnak. Amikor sikerül másokon uralkodni, akkor átmenetileg erősnek érezzük magunkat, de azon az áron, hogy a másik ember elgyengül és gyakran vissza is vág. A szűkös emberi energiáért való versengés az oka minden konfliktusnak az emberek között.

5. Az ötödik felismerés: a misztikus megtapasztalás – a harc vége 
A bizonytalanság és az erőszak akkor ér véget bennünk, amikor kifejlesszük a személyes visszakapcsolódásunkat az isteni energiához, a forráshoz. Ez egy olyan spirituális élmény, melyről minden nagy hagyomány misztikusa beszámol a Földön. Ez a misztikus megtapasztalás és átalakulás élménye, ami végtelen mennyiségű energiával és szeretettel tölt el minket. Ez a szépség és öröm sosem tapasztalat élményét adja, és a Magasabb-Én Tudatosságának állapotába helyez minket. Ennek az élménynek jellegzetes velejárói vannak, például a könnyűség, a lebegés, és a fényesség érzése. Ha ezek jelen vannak, az élmény valós, ha nem, akkor csak tettetett.

6.A hatodik felsimerés – felismerjük a játszmáinkat, és a küldetésünket, a múltunk megtisztítása 
Ezen megtapasztalás során elengedjük a saját kontrollálási mintáinkat, és felfedezzük a küldetésünket, a specifikus igazságot. Ekkor felismerjük, hogy azért vagyunk itt, hogy az emberiséget segítsük ezen új valóságszintre való átalakulásában. Amikor kiesünk a kapcsolatból- általában stresszes helyzetek hatására -, akkor ismerjük fel, hogy mi magunk hogyan lopunk energiát másoktól. Amikor a manipulációinkat tudatosítjuk, akkor a kapcsolatunk egyre gyakoribbá és állandóbbá válik a spirituális valósággal, és felismerjük a saját utunkat az életben, a küldetésünket, ahogy mi specifikusan tudunk hozzájárulni a világhoz.

7. A hetedik felismerés – az áramlással haladunk
Amikor próbáljuk beteljesíteni küldetésünket, felfedezzük a belső intuíciónkat, mely megmutatja hová menjünk, mit csináljunk. Ha ráállunk a dolgok pozitív értelmezésére, akkor a véletlen egybeesések áramlásába lépünk, mely megnyitja a kaput a küldetésünk beteljesítéséhez. 

A személyes küldetésünk felismerése megszaporítja a misztikus egybeeséseket és a jeleket utunkon, egyre inkább vezetve vagyunk a sorsunk beteljesítése felé. Kérdések merülnek fel bennünk, majd álmok, bevillanó képek, nappali álmodozások vezetnek a válaszokhoz, melyekkel gyakran szinkronisztikusan egybeesnek más emberek éppen jókor elhangzó bölcs kijelentésivel.

8.A nyolcadik felsimerés – egymás felemelése és a személyközi etika
Ha közülünk elegen lépnek be ebbe az evolúciós áramlatba, és folyton-folyvást a Magasabb Én energiáját adják át azoknak akikkel csak találkoznak, akkor egy új kultúrát hoznak létre, ahol a testük egyre magasabb és magasabb energetikai és észlelés állapotokba jut.

Ha felemelünk egy embert, aki az életünkbe lép, akkor a saját jeleinket, útmutató „véletlen” egybeeséseink számát is növeljük. Ha energiát adunk, a sajátunk is megsokszorozódik és nő. Ügyelni kell arra ezen a ponton (is), hogy ne veszítsük el a kapcsolatunkat az istenivel el a romantikus kapcsolatokban. Mások felemelése különösen hatékony csoportokban, ahol mindenki érzi a másik energiáit. Gyerekekkel különösen fontos ezt végezni, hogy a korai szakaszban kialakuljon a biztonságérzése és a megfelelő növekedése. Ha mások arcában meglátjuk a szépet, azzal felemeljük őket a saját felsőbb énjükbe, és elősegítjük, hogy meghallják a szinkronicitásos üzeneteket.

9. Kilencedik felsimerés: a spirituális kultúra felemelkedése
A spiritualitás ezen ösvényén haladva beteljesítjük az ősrobbanás óta tartó evolúció igazi, belső értelmét és célját: a túlélés technológiai kérdései teljesen automatizálttá válnak, és az emberek minden energiájukat a szinkronisztikus áramlásban való fejlődésre és felemelkedése tudják használni. Igy addig emeljük és energetizáljuk a testünket, amíg a testünk és lényünk egy egész magas spirituális állapotba jut. Itt a létezés legmagasabb dimenziója, a mennyország láthatóvá válik, az ember oda fog jutni a testi életében. A két dimenzió összeér és eggyé válik. Igy az ember meghaladja az élet-halál körforgását.

10.Tizedik felsimerés: a vízió megtartása 
Felismerjük, hogy ez emberi történelem során mindig voltak olyan emberek, aki átélve az ilyen spirituális élményeket, felismerték ezen igazságokat, és azon dolgoztak, hogy élt valósággá tegyék mindezt a Földön. Megértjük, hogy a spirituális felemelkedés víziója nem magánügyünk, hanem sokan dolgozunk ezen, egy közös feladat. Rájövünk, hogy nap mint nap tennünk kell a vízió fenntartásáért például mindennapos imádkozás segítségével.

11.Felismerés: a vízió megtartásának módja: kiterejdt imamezők 
Ez a vízió megtartásának pontos módszere. Évezredek óta minden spirituális hagyomáyn leírta a fókuszált tudat teremtő erejének hatalmát. A hit ereje, a pozitív gondolkodással és az ima erejével együtt hatalmas dolgokra képes. A vízió megtartásának a módszere, hogy együtt imádkozunk kiterjesztve ezzel az egyéni megnövekedett spirituális szándék-energiamezőket a többiekére, így létrehozva hatalmas hatásokat. A lényeg a közös vízió, és az arra való fókuszálás, imádkozás.

 

 

Molnár Edit: Az Úr Evangéliuma II.

 

 

A kiemelkedés a földből, a földi tudatból, a felemelkedés az örökbe, vagy annak közelébe. S ez egyben az ima, az imádkozás lényege. Mert az, aki imáiban - azaz érzés és gondolathullámait gyakorta Teremtőjéhez küldve el - minél többször, minél inkább őszintén fohászkodik hozzám vagy teremtőjéhez, voltaképpen ugyanezt a meditációs technikát alkalmazza, s még akkor is, ha nincs tisztában ennek működési elveivel. Mert az az ember, aki tiszta szándékkal, őszintén megosztván az ő gondjait Velem (s általam Istennel), az éghez fohászkodik, s teszi ezt csendben, békében, sóvárogva arra, hogy fohásza csakugyan feljusson az Igéhez, nem mást gyakorol, mint azt az össze kötöttséget Teremtőjével, ami a meditációnak is lényege. Vagyis az ősharmóniába küldi fel önmaga jelenbeli gondjait, hogy onnan kaphasson eligazítást, erőket, segítséget az ő életének, énjének tökéletesítéséhez. S ki így imádkozik, csakis az imádkozik helyesen.

 

S ki így imádkozik, az imáiba belemerül, s külső szemlélő számára mutatja magáról ugyanazt a képet, amit a meditáló ember, vagyis "magába merülten" folytat "párbeszédet" a világ Teremtőjével. S ki nem így imádkozik, azaz nem ismeri ezt a fajta révületet, az nem mást tesz, csak szajkózza a magáét, s eldarál imákat, melyeket át nem élve, feljuttatni sem képes azokra a szintekre, ahol is azok meghallgatásra lelhetnének. Ebben áll tehát az igazi ima ereje.  Abban, hogy az imádkozó ember - kiszakítja magát a fizikai sík lehúzó erői közül, azaz testi életéből - s ha csak percekre is, de gondolatban, azaz szellemével és lelkével visszatörekszik az örökbe, hogy onnan hozhasson magával életét megszentelő erőket, segítségeket. S ilyenkor, ha valaki jól imádkozik, ugyanazt kapja meg, amit a meditációjában egyre éberebbé váló, tudatos kapcsolatot kereső ember, azaz megvilágosodhat, azaz sugallatokat vehet át arra vonatkozóan, ami volt az ő kérdése, kérése.

Mert imádkozni és meditálni nem csak annyit jelent, hogy valaki eldadogja kéréseit, s aztán - mintha mi sem történt volna - visszalép földi én szintjébe. Hanem az mindennek a lelki-szellemi műveletnek az értelme, hogy ő kivárni, megkapni, átvenni tudja, tanulja meg azt, amit ilyenkor az égi hatalmaktól csakugyan átvenni, azaz befogadni képes lesz. S ha ti ennek a befogadásra kész momentumnak hatalmas értékét felmérni lennétek képesek, akkor értenétek meg azt, hogy mi is az ima, a meditáció legnagyobb jelentősége. Mert nem más az, mint hogy ti ekkor a fentről kapott válaszokat - mint erő, energiasűrítményeket - magatokba befogadván, azzal feltöltekezve, azt lehozván énetek alacsonyabb rétegeibe, azaz a földi közegbe, magatok lesztek képesek eme erőknek megfelelően mozgósítani hitetek arányában azokat az energiaszinteket, melyek a ti boldogságotokat, a ti örömforrásotokat növelhetik meg. Mégpedig azon égi mintázatoknak megfelelően; azaz az égi erők a ti fizikai életetekben olyan átminősüléseket és változásokat hozhatnak létre, amelyekkel aztán konfliktusaitokat, betegségeiteket oldhatjátok meg, s minden-minden egyre több jóval, széppel, isteni harmóniával töltődik fel körülöttetek. Mert eme erők és energiák körülöttetek egyrészt egy erős, stabil védettség-réteget képeznek, szemben a felétek csápoló sötétségekkel, másrészt pedig eme erőket, mint fehér fényszikrákat,sőt fehér fénykiáradásokat, ekkor magatokból sugározni fogjátok kifelé, környezetetekbe. Aminek pedig az lesz a hasonlóság törvénye által a következménye, hogy ezek magukhoz vonzzák a ti környezetetekből is a hozzájuk illeszkedő fehér erőket. Azaz életetek folyamatosan átváltozik, s utatok mind fényesebb és fényesebb szakaszokká alakul át, vagyis ti egy fehér sugárkévében haladva, abban létezve, mindinkább az Isten harmóniájából meríthettek. A fénnyé változás útja ez! S ezt soha ne felejtsétek el! Ez az az alkímia, amiről beszélt nektek Hermész Triszmegisztosz, s mindazon őskori nagymesterek, akik tanítványaikat eme fénnyé változás egyes stádiumaiba avatták be.

 

Mert ha te képessé válsz arra, hogy eme mennyei fénnyel szellemed, lelked, földi énséged, tested mind nagyobb tartományait töltsed fel, magad eme fénnyé változol át, azaz magadat fénylénnyé képezed! Vagyis ragyogni fogsz te, ragyogni fog benned és általad az örök fény, az Isten szeretete! S ez az, ami mindeneket áthat, átvarázsol, s ez az, ami gyógyító erőddé lesz, s átvarázsolni kezdi környezetedet is, megelevenítve erejével az élettelenné torzult anyagi és lelki teremtésrétegeket. S ekkor te már sugárzásodból magad körül mindeneket éltetni kezdesz, azaz a fénnyel, melyet Tőlem kapsz, azt magadon keresztül engedve, betöltesz mindent és mindeneket. Emberszellem fényoszloppá, azaz égi ajándékává a Földnek, csak ezen az egy módon lehet. A Fehér Fénnyel betöltekezett, s széthinti annak sugarait a világban, melyben földi emberként - de már átminősülő szellemmel - benne kell élnie. Ez az anyag átszellemesítésének ama legmagasabbrendű értelme, amit azok a nagy elődök, mágusok, beavatottak és próféták valósítottak meg, akik a Smaragd Tábla szellemiségét megértve, s őrizve az Isteni Fény Örök sugárzásába avatódtak be, s ezzel a fénnyel feltöltődve váltak tanítóivá, útmutatóivá és segítőivé a többieknek. Ezért mondtam én olyan sokszor nektek: fénnyé kell lennetek! Fényesedjetek! Sugározzatok és sugarakká legyetek! Ez a ti eredeti szellemetek tere és ideje! Megtérnetek önmagatokhoz - eme fénnyé átváltozás során - lehetséges. Ehhez pedig a fényerőt mindig Tőlem, s Atyámtól kérhetitek. S meg is kaphatjátok, ha átvételére képesek lesztek, azaz nyitottakká váltok arra, hogy az Én Fényem betöltsön titeket.

                                  

Asztali nézet