A kiemelkedés a földből, a földi tudatból, a felemelkedés az örökbe, vagy annak közelébe. S ez egyben az ima, az imádkozás lényege. Mert az, aki imáiban - azaz érzés és gondolathullámait gyakorta Teremtőjéhez küldve el - minél többször, minél inkább őszintén fohászkodik hozzám vagy teremtőjéhez, voltaképpen ugyanezt a meditációs technikát alkalmazza, s még akkor is, ha nincs tisztában ennek működési elveivel. Mert az az ember, aki tiszta szándékkal, őszintén megosztván az ő gondjait Velem (s általam Istennel), az éghez fohászkodik, s teszi ezt csendben, békében, sóvárogva arra, hogy fohásza csakugyan feljusson az Igéhez, nem mást gyakorol, mint azt az össze kötöttséget Teremtőjével, ami a meditációnak is lényege. Vagyis az ősharmóniába küldi fel önmaga jelenbeli gondjait, hogy onnan kaphasson eligazítást, erőket, segítséget az ő életének, énjének tökéletesítéséhez. S ki így imádkozik, csakis az imádkozik helyesen.
S ki így imádkozik, az imáiba belemerül, s külső szemlélő számára mutatja magáról ugyanazt a képet, amit a meditáló ember, vagyis "magába merülten" folytat "párbeszédet" a világ Teremtőjével. S ki nem így imádkozik, azaz nem ismeri ezt a fajta révületet, az nem mást tesz, csak szajkózza a magáét, s eldarál imákat, melyeket át nem élve, feljuttatni sem képes azokra a szintekre, ahol is azok meghallgatásra lelhetnének. Ebben áll tehát az igazi ima ereje. Abban, hogy az imádkozó ember - kiszakítja magát a fizikai sík lehúzó erői közül, azaz testi életéből - s ha csak percekre is, de gondolatban, azaz szellemével és lelkével visszatörekszik az örökbe, hogy onnan hozhasson magával életét megszentelő erőket, segítségeket. S ilyenkor, ha valaki jól imádkozik, ugyanazt kapja meg, amit a meditációjában egyre éberebbé váló, tudatos kapcsolatot kereső ember, azaz megvilágosodhat, azaz sugallatokat vehet át arra vonatkozóan, ami volt az ő kérdése, kérése.
Mert imádkozni és meditálni nem csak annyit jelent, hogy valaki eldadogja kéréseit, s aztán - mintha mi sem történt volna - visszalép földi én szintjébe. Hanem az mindennek a lelki-szellemi műveletnek az értelme, hogy ő kivárni, megkapni, átvenni tudja, tanulja meg azt, amit ilyenkor az égi hatalmaktól csakugyan átvenni, azaz befogadni képes lesz. S ha ti ennek a befogadásra kész momentumnak hatalmas értékét felmérni lennétek képesek, akkor értenétek meg azt, hogy mi is az ima, a meditáció legnagyobb jelentősége. Mert nem más az, mint hogy ti ekkor a fentről kapott válaszokat - mint erő, energiasűrítményeket - magatokba befogadván, azzal feltöltekezve, azt lehozván énetek alacsonyabb rétegeibe, azaz a földi közegbe, magatok lesztek képesek eme erőknek megfelelően mozgósítani hitetek arányában azokat az energiaszinteket, melyek a ti boldogságotokat, a ti örömforrásotokat növelhetik meg. Mégpedig azon égi mintázatoknak megfelelően; azaz az égi erők a ti fizikai életetekben olyan átminősüléseket és változásokat hozhatnak létre, amelyekkel aztán konfliktusaitokat, betegségeiteket oldhatjátok meg, s minden-minden egyre több jóval, széppel, isteni harmóniával töltődik fel körülöttetek. Mert eme erők és energiák körülöttetek egyrészt egy erős, stabil védettség-réteget képeznek, szemben a felétek csápoló sötétségekkel, másrészt pedig eme erőket, mint fehér fényszikrákat,sőt fehér fénykiáradásokat, ekkor magatokból sugározni fogjátok kifelé, környezetetekbe. Aminek pedig az lesz a hasonlóság törvénye által a következménye, hogy ezek magukhoz vonzzák a ti környezetetekből is a hozzájuk illeszkedő fehér erőket. Azaz életetek folyamatosan átváltozik, s utatok mind fényesebb és fényesebb szakaszokká alakul át, vagyis ti egy fehér sugárkévében haladva, abban létezve, mindinkább az Isten harmóniájából meríthettek. A fénnyé változás útja ez! S ezt soha ne felejtsétek el! Ez az az alkímia, amiről beszélt nektek Hermész Triszmegisztosz, s mindazon őskori nagymesterek, akik tanítványaikat eme fénnyé változás egyes stádiumaiba avatták be.
Mert ha te képessé válsz arra, hogy eme mennyei fénnyel szellemed, lelked, földi énséged, tested mind nagyobb tartományait töltsed fel, magad eme fénnyé változol át, azaz magadat fénylénnyé képezed! Vagyis ragyogni fogsz te, ragyogni fog benned és általad az örök fény, az Isten szeretete! S ez az, ami mindeneket áthat, átvarázsol, s ez az, ami gyógyító erőddé lesz, s átvarázsolni kezdi környezetedet is, megelevenítve erejével az élettelenné torzult anyagi és lelki teremtésrétegeket. S ekkor te már sugárzásodból magad körül mindeneket éltetni kezdesz, azaz a fénnyel, melyet Tőlem kapsz, azt magadon keresztül engedve, betöltesz mindent és mindeneket. Emberszellem fényoszloppá, azaz égi ajándékává a Földnek, csak ezen az egy módon lehet. A Fehér Fénnyel betöltekezett, s széthinti annak sugarait a világban, melyben földi emberként - de már átminősülő szellemmel - benne kell élnie. Ez az anyag átszellemesítésének ama legmagasabbrendű értelme, amit azok a nagy elődök, mágusok, beavatottak és próféták valósítottak meg, akik a Smaragd Tábla szellemiségét megértve, s őrizve az Isteni Fény Örök sugárzásába avatódtak be, s ezzel a fénnyel feltöltődve váltak tanítóivá, útmutatóivá és segítőivé a többieknek. Ezért mondtam én olyan sokszor nektek: fénnyé kell lennetek! Fényesedjetek! Sugározzatok és sugarakká legyetek! Ez a ti eredeti szellemetek tere és ideje! Megtérnetek önmagatokhoz - eme fénnyé átváltozás során - lehetséges. Ehhez pedig a fényerőt mindig Tőlem, s Atyámtól kérhetitek. S meg is kaphatjátok, ha átvételére képesek lesztek, azaz nyitottakká váltok arra, hogy az Én Fényem betöltsön titeket.