‎"Én az én dolgomat teszem, te a tiédet.           
Nem azért vagyok ezen a világon, 
hogy megfeleljek a te elvárásaidnak, 
és te nem azért vagy ezen a világon, 
hogy megfelelj az enyéimnek. 
Te te vagy, és én én vagyok. 
Ha véletlenül egymásra találunk, az gyönyörű, 
ha nem, arról sem tehetünk. " 
(Fritz Perls - Gestalt ima - az önmegvalósítás imája)

                

Agnes Beguin: Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz,
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod, miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság,
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.

                

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

,,Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. .
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy vissz*riadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.,,

                   

Móra Ferenc: A szív

A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom. 

A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki. 

A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán. 

A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase. 

A szív a legfurcsább csavargó -
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.

             

Érints meg! 

Ha kisbabád vagyok – érints meg! 
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled. 
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess. 
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass. 
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad. 

Ha gyermeked vagyok – érints meg! 
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak. 
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám. 
Jóéjpuszid édes álmokat hoz. 
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel. 

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg! 
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem 
Csak azért, mert már majdnem felnőttem. 
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra. 
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált. 

Ha barátod vagyok – érints meg! 
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. 
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. 
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. 
Lehet hogy az érintésed minden, amit kapok. 

Ha életem párja vagy – érints meg! 
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem. 
De csak karjaid tartják távol a félelmet. 
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre 
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok. 

Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg! 
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek, 
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok. 
Szülőként máshogy látlak. 
Már jobban tudlak becsülni. 

Ha idős szülőd vagyok – érints meg! 
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál. 
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt. 
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel. 
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik. 

Ne félj. Érints meg! 
(ismeretlen szerző)

               

-Műveld hát saját kertecskédet!

 

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt 
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos 
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét 
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, 
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy. 
És valóban értékes. 
/Veronica A.Schoffstall/

             

E. Isenhour:

Add tovább!
Ha van valamid, ami jó, 
Ami barátaiddal megosztható, 
Legyen bár csak egy apróság: 
Hozhatja Isten áldását. 
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, 
De segít megharcolni egy-egy csatát. 
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, 
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes. 
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát! 
Te kell, hogy segítsd az úton tovább. 
Egy kedves szó vagy egy mosoly 
Áldás lehet a másikon. 
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet, 
Vagy hallottál az utcán jó híreket, 
Vagy jó könyvet rejt a szobád, 
Mely segít elűzni a másik bánatát, 
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben, 
De viselkedj a legnemesebben. 
Tedd a közösbe kenyered, 
Hogy társaid is egyenek. 
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád, 
S az égből áldást küldött le rád, 
Ne tartsd meg csak magadnak, 
Míg mások sírnak, jajgatnak. 
Add tovább!

            

A szeretet angyala köztünk van

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:
- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét...

HANIEL az isteni szeretet arkangyala.

            

Gyerekkorom oly nehéz ,fájdalmas és kemény,
Megtapasztaltam korán mi a remény.
Minden napom,szenvedés és félelem,
Gondoltam ,hol van az Isteni kegyelem.
Jött a válasz nem maradtak el a szavak,
Istenem nem beszédben,tettekben adtad azt.
Láttam sírni édesanyám,aki mindig át ölelt,
Könnycseppektől ázva,de mindig énekelt.
Fogta kezem,és mindig vezetett,
Nem hagyott elvesznem, felnevelt.
Mindig jót akart, most már tudom,
De gyerekként ezt felfogni,nem ment,nem tagadom.
Világgá mentem ,elbujdostam némán,
Nem szóltam senkinek,hol találnak rám.
Búcsúztam ,mindentől és mindenkitől,
De tudtam,hiányoznak itt legbelül.
És a szívem szeretete mégis nagyobb volt a kínnál,
Haza mentem és átöleltem, azt aki már nagyon várt rám.
Az édesanyám.

          

“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”/B.Andi/

             

Horváth-Varga Sándor:Amit az élettől akarok

 

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok.

             

‎"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. 
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."

             

Azért van síró, hogy vigasztald, 
és éhező, hogy teríts asztalt. 
Azért van seb, hogy bekösse kezed. 
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. 
Azért van annyi árva, üldözött, 
hogy oltalmat leljen karod között. 
Azért roskadnak más vállai, 
hogy terhüket te segítsd hordani. 
Az irgalmat kinek fakasztják, 
s mélység felett van csak magasság. 
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, 
azért van, hogy te megmutathasd: 
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább? 
Enyhült, s szépült-e tőled a világ? 
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? 
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, 
menedéknek, oszlopnak, szárnynak. 
Ki van jelölve a helyed, 
ne nyugodj, míg meg nem leled. 
Csak ott leszel az, aminek 
rendeltettél. - Másként rideg, 
céltalan lesz az életed. 
Mag leszel, mely kőre esett, 
elkallódott levél leszel, 
mely a címzetthez nem jut el. 
Gyógyszer, ami kárba veszett, 
mit sohse kap meg a beteg. 
Rúd leszel, de zászlótalan, 
kalász leszel, de magtalan, 
cserép, amiben nincsen virág, 
s nem veszi hasznod sem az ég, 
sem a világ.
/Bódás János: Ki van jelölve a helyed/

               

 

Szabolcsi Erzsébet:

Negatív -

Tegnap elszakadt egy fonál,

melyen még lengett életem.

Tegnap elhallgatott egy szó,

melyet dalolt még énekem.

Tegnap eltörött egy pohár,

melyet tartott még két kezem.

Tegnap kettétört egy lélek,

s azóta csak emlékezem... 

Pozitív +

Holnap újra lesz egy fonál,

melyen lenghet majd életem.

Holnap újra szólal egy szó,

s ismét dalolhat énekem.

Holnap újra lesz egy pohár,

melyet tarthat majd két kezem.

Holnap összeforr egy lélek,

s utána éltem élhetem...

            

Tiéd a nap!

Nem tudom neked adni a napot

De tudok adni egy pillanatot

Mikor megállíthatod a rohanó idõt

Kiszakítva belõle minden erõt

 Nem tudom a napot neked adni
 Sugarával meleget árasztani
 De elküldöm neked szívem melegét
 Áldásként küldöm, legyen a tiéd
 Nem tudom a napot adni neked
 De adom a szeretetemet
 Ha fontos neked, kezedbe veheted
 Ha megérintett, magaddal viheted
 A napot neked adni nem tudom
 Hiszen nincs is saját napom
 De van egy kis lángom, csak neked
 Amely szeretetedért tõlem egy köszönet!

                

Barátokat nem választ el,
se távolság, se a fal,
Nincs akadály, amikor két
lélek szeretni akar…
(Aranyosi Ervin verse)

                

Mások vagyunk. Különbözünk.

- Mégis elfogadlak.
Nem mondom meg, hogy kell élned.
- Találd ki magadnak!
Én is élem a világom.
- Örülök, ha látlak!
Tudjuk, nem kell megfelelni,
egy igaz barátnak…
Egyszerű a magyarázat,
sok színű az élet.
Sokszor, még a legjobb szándék
is rossz útra téved.
Ám, ha hibád felismered,
javíthatsz is rajta.
Bocsáss meg, ha más hibázik,
- Ő sem úgy akarta…
(Aranyosi Ervin verse)

Mert varázsló az ész, teremt a gondolat,
és sokkal többre mész, feladva gondokat!
Ha szív szavára hallgatsz, mit diktál, azt teszed,
nem áll utadba többé a lelkiismeret.
(Aranyosi Ervin verse)

 

Kicsi kezem üres, látod? Mégis adhatok neked!
Kicsi szívem összes kincse, az áradó szeretet!
Szeretném, ha elfogadnád, s visszaküldenéd nekem.
A világ is szebbé válna, s általa az életem…
(Aranyosi Ervin verse)